2 Corinthians 3
1 Kezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Csak nincs talán nekünk is szükségünk, mint némelyeknek, ajánlólevelekre hozzátok vagy tőletek?
2 A mi levelünk ti vagytok, beírva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember,
3 mert rólatok nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, — nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.
4 Ilyen bizalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt.
5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmasak valamit gondolni, úgy mint magunkból. Ellenkezőleg, a mi alkalmas voltunk az Istentől van,
6 aki alkalmasokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata annyira dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem is tudtak Mózes arcára nézni az ő ábrázatának múlandó fényessége miatt,
8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálatát
9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a megigazulás szolgálata?
10 Sőt e tekintetben a megigazulás szolgálatának túláradó dicsősége miatt már nincsen dicsősége annak, aminek dicsősége volt.
11 Mert ha már a múlandó is dicsőséges, sokkal inkább dicsőséges az, ami megmarad.
12 Mivel tehát ilyen reményünk van, nagy nyíltsággal szólunk,
13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított arcára, hogy Izrael fiai ne lássák a múlandó dicsőség végét.
14 De eltompult az ő gondolkodásuk. Mert ugyanaz a lepel mind máig ott van az ószövetség olvasásánál felfedetlenül, mivel csak a Krisztusban tűnik el;
15 sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre.
16 Mikor pedig Izrael megtér az Úrhoz, elvétetik a lepel.
17 Az Úr pedig a Lélek és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18 Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át dicsőségről-dicsőségre úgy, mint ahogyan az Úrnak Lelke formál.